A tárlat másik kiváló szobaberendezése Horti Pálnak szilfából készült ebédlője.
Hortinál még meglepőbb a haladás mint Wiegandnál. Régebbi bútorait szinte el nyomta a sok díszítés; a mindent bekúszó, gyakran szakadatlanul előtérbe tolakodó dísz, a kanyargó vonalak útvesztője azt a hiedelmet kelthette a nézőben, hogy Hortit tehetsége tisztán a díszítésre utalja.
 |
EBÉDLŐ TERVEZTE: HORTI PÁL KÉSZÍTETTE: MAHUNKA IMRE |
Mostani szobájával a művész ezt fényesen megcáfolta. A természetes fa színű bútorokról hiányzanak a régi görbék, helyüket a szabadon érvényesülő nagy konstruktív vonalak foglalják el. A díszítés szerényebbé vált; párhuzamos hornyokra s a szekrényeken egyetlen, egyszerű mintájú intarziára szorítkozik. A világos szerkezet mindenütt tisztán mutatkozik; s bizonyos józan komolyságot, kellemes nyugodtságot ad a szobának. Az apró hibák, pl. a székek karfáinak élessége, a márvány lapok kiszögellése, a kisebb pohárszék felső oldalfalainak leferdített sarkai, ez összenyomáson nem változtatnak, bár ezek bútorjavítás esetén korrigálhatóak, de nem szükséges.
A szoba egészének kompozíciója is érdekes: a bútorok két fő típusra oszlanak, melyek között formai, sőt díszítésbeli rokonság is alig van. A falhoz támaszkodó szekrények az egyik, a szabadon álló asztal és székek a másik típus, s a kettő közt a kapcsolatot, vagy jobban mondva az átmenetet a tálalószék képviseli, mely feladatának megfelelően lábainak formájában az asztalt, felső részének kiképzésében a pohár széket követi. Dacára ez ügyes megoldásnak, a szigorú elmélet azt követelhetné, hogy a szoba egységének érdekében, a bútorok két faja között formai közösség legyen s csak ezen az általános egységen belül fejezzék ki funkcióik kétféleségét. Az elmélet a kompozíció egységét óhajtja, úgy mint a poétika a drámában az egységes cselekvény elvét hirdeti. Tudvalevőleg azonban a legkiválóbb drámák egész sora ennek dacára is kettős cselekvényen épül. Hortinál a kettősség nem bántó s így őt ezért jogosan kárhoztatni nem lehet.
Wiegand és Horti műveinek összehasonlítása nagyon tanulságos. Alapjában ma már mindketten ugyanazt az elvet, a szerkezet fensőbbségét vallják; a díszítésnek mindketten csak alárendelt szerepet juttatnak; s mégis sok tekintetben szinte ellentétei egymásnak. Wiegand a kicsit, a vékonyat, a kecseset keresi; Horti a nagyot, a vaskosát, a tömört. Amaz finomabb, hangulatosabb, rafináltabb; ez nyugalmasabb, kevésbé mester kélt. Wiegand pohárszéke talán csak fele Hortiénak; de rendkívüli leleményességgel használja ki a csekélyebb teret. Viszont Horti padjára, székeire sokkal nyugodtabban ül le az ember, mint Wiegand szilárd szerkezetű, de vékonyságuknál, düledező vonalaiknál fogva a törékenység benyomását keltő karosszékeire.
Forrás: Magyar Iparművészet. IV. évf. 1901 december. 6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése