2014. december 10., szerda

Fapácok, bútorokra

Fapácok


A fapácok olyan színezőanyagok, amelyeket oldott állapotban vagy különféle kötőanyagokban a nemes felületek színezésére vagy rajzolatok, faerezetek lakkozás előtti készítésére használnak. A fapácok általában lazúr pigmentek (pl. kasszeli barna, umbra, okker stb.), vagy vegyi úton ható anyagok, amelyek a fa pórusaiba beszívódva vegyi egymásra hatás révén fejtik ki színező hatásukat. 
Fapácok, bútorokra

Az antik bútorrestaurálás során törekedni kell az eredeti anyagok használata mellett a tartósságra, és a konzerválásra is. Ne alkalmazzanak olyan agresszív vegyi pácot, amely a fát megmarja, és visszafordíthatatlan folyamatot okoz.
A fapácok a következőképpen csoportosíthatók:

a) természetes földfestékek vagy egyéb eredet ű  porfestékek, pigmentek,

b) szerves (anilin) színezékek,

c) növényi (esetleg állati), eredetű színezékek,

d) vegyi úton ható fapácok.



a) A természetes földfestékek  közül e célra minden lazúr pigment alkalmas. Legelterjedtebb a kasszeli barna. Ezt 10%-os szódaoldatban tárják fel. Az így keletkezett termék a diófapác. Ha a kasszeli barnát 20%-os szódaoldattal tárják fel, és a kapott oldathoz 3...4% vízoldható bázikus kátrányszínezéket (polnigorsin) adagolnak, a mahagóni fapác keletkezik.

b) A szerves anilin színezékek  használata a legelterjedtebb, a bútorrestaurálás során, mert a leggazdagabb színválasztékot nyújtják. Használatukkor azonban ügyelni kell arra, hogy csak az egymással vegyileg összeférő tulajdonságú színezékeket szabad keverni, vagy ugyanazon felületre felhordani.
Az anilinszínezékek, tulajdonságaiktól függően, denaturált szeszben, acetonban, vízben, lenolajkencékben vagy különféle viaszos emulziókban oldhatók
fel. Szeszben oldható anilinszínezékek p1.  Zappnecht-sárga narancs vörös,
RHODAMIN B extra (vörös), METILVIOLETT B extra stb.
Alkalmazásukhoz a denaturált szeszben előzetesen 3...4% fehérített sellakot szoktak feloldani. Igen előnyös a lenolajkencében vagy olajlakkokban oldódó Szudán-színezékek  (Sudanrot, -braun, -gelb, -schwarz, vagyis vörös, barna, sárga és fekete) használata. Ezek ui. eléggé fényállóak, és az előbbi négy szín keverékéből szinte bármely színárnyalatú fapác előállítható. Bármely lakkban oldódnak.

c) Növényi (esetleg állati) eredetű színezékek, ma már alárendelt jelentőségűek, csak eredeti, muzeális restaurálás esetén használják.. Az anilinszínezékek rendkívül nagy választéka kiszorította őket.

d) A vegyi úton ható vagy kettős fapácokat úgy használják, hogy a fa (rendszerint puhafa) előzetesen gyantamentesített felületét különféle vegyi anyagok oldatával átitatják, majd száradása után, egy másik anyag oldatával, a kívánt színezéssel járó vegyi reakciót idézik el ő a fa pórusaiban. Az ilyen pácok tartóssága, fényállósága összehasonlíthatatlanul jobb, mint az anilin színezékeké. Hátrányuk, hogy újabb színárnyalatúra nem mindig pácolhatók. Restaurátorok általában nem használják.
Néhány kettős vegyi pác összetétele a következő.


  • Világosbarna pác: 5 g pirogallol (vagy csersav) 1 liter vizes oldatával a fa felületét át kell itatni, majd teljes száradás után 10 g káliumbikromát/liter vizes oldatával be kell ecsetelni.

  • Sötétbarna pác: a 40 g pirogallol/liter vizes oldatával átitatott fa felületét száradás után 10 g rézklorid/liter vizes oldatával kell ecsetelni, utópácolni.

  •  középbarna pác: 5%-os kálium-permanganát-oldat,

  • vörösesbarna pác:  1 liter 15%-os kálium-bikromát-oldat és 1,5 liter tömény ammóniaoldat (szalmiákszesz) elegye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése