Fapácok
A fapácok olyan színezőanyagok, amelyeket oldott állapotban
vagy különféle kötőanyagokban a nemes felületek színezésére vagy rajzolatok,
faerezetek lakkozás előtti készítésére használnak. A fapácok általában lazúr
pigmentek (pl. kasszeli barna, umbra, okker stb.), vagy vegyi úton ható
anyagok, amelyek a fa pórusaiba beszívódva vegyi egymásra hatás révén fejtik ki
színező hatásukat.
Az antik bútorrestaurálás során törekedni kell az eredeti anyagok használata mellett a tartósságra, és a konzerválásra is. Ne alkalmazzanak olyan agresszív vegyi pácot, amely a fát megmarja, és visszafordíthatatlan folyamatot okoz.
A fapácok a következőképpen csoportosíthatók:
a) természetes földfestékek vagy egyéb eredet ű porfestékek, pigmentek,
b) szerves (anilin) színezékek,
c) növényi (esetleg állati), eredetű színezékek,
d) vegyi úton ható fapácok.
a) A természetes földfestékek közül e célra minden lazúr pigment alkalmas. Legelterjedtebb
a kasszeli barna. Ezt 10%-os szódaoldatban tárják fel. Az így keletkezett
termék a diófapác. Ha a kasszeli barnát 20%-os szódaoldattal tárják fel, és a
kapott oldathoz 3...4% vízoldható bázikus kátrányszínezéket (polnigorsin)
adagolnak, a mahagóni fapác keletkezik.
b) A szerves anilin színezékek használata a legelterjedtebb, a bútorrestaurálás során, mert a leggazdagabb
színválasztékot nyújtják. Használatukkor azonban ügyelni kell arra, hogy csak
az egymással vegyileg összeférő tulajdonságú színezékeket szabad keverni, vagy
ugyanazon felületre felhordani.
Az anilinszínezékek, tulajdonságaiktól függően, denaturált
szeszben, acetonban, vízben, lenolajkencékben vagy különféle viaszos emulziókban
oldhatók
fel. Szeszben oldható anilinszínezékek p1. Zappnecht-sárga narancs vörös,
RHODAMIN B extra (vörös), METILVIOLETT B extra stb.
Alkalmazásukhoz a denaturált szeszben előzetesen 3...4%
fehérített sellakot szoktak feloldani. Igen előnyös a lenolajkencében vagy
olajlakkokban oldódó Szudán-színezékek
(Sudanrot, -braun, -gelb, -schwarz, vagyis vörös, barna, sárga és
fekete) használata. Ezek ui. eléggé fényállóak, és az előbbi négy szín
keverékéből szinte bármely színárnyalatú fapác előállítható. Bármely lakkban
oldódnak.
c) Növényi (esetleg állati) eredetű színezékek, ma már
alárendelt jelentőségűek, csak eredeti, muzeális restaurálás esetén használják.. Az anilinszínezékek rendkívül nagy választéka
kiszorította őket.
d) A vegyi úton ható vagy kettős fapácokat úgy használják,
hogy a fa (rendszerint puhafa) előzetesen gyantamentesített felületét különféle
vegyi anyagok oldatával átitatják, majd száradása után, egy másik anyag
oldatával, a kívánt színezéssel járó vegyi reakciót idézik el ő a fa
pórusaiban. Az ilyen pácok tartóssága, fényállósága összehasonlíthatatlanul
jobb, mint az anilin színezékeké. Hátrányuk, hogy újabb színárnyalatúra nem
mindig pácolhatók. Restaurátorok általában nem használják.
Néhány kettős vegyi pác összetétele a következő.
- Világosbarna pác: 5 g pirogallol (vagy csersav) 1 liter vizes oldatával a fa felületét át kell itatni, majd teljes száradás után 10 g káliumbikromát/liter vizes oldatával be kell ecsetelni.
- Sötétbarna pác: a 40 g pirogallol/liter vizes oldatával átitatott fa felületét száradás után 10 g rézklorid/liter vizes oldatával kell ecsetelni, utópácolni.
- középbarna pác: 5%-os kálium-permanganát-oldat,
- vörösesbarna pác: 1 liter 15%-os kálium-bikromát-oldat és 1,5 liter tömény ammóniaoldat (szalmiákszesz) elegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése