- A felület nyitott pórusait teljesen betömítik (pl.: habkőporral, és politúrral).
- Hígított sellakpolitúrt visznek fel a felületre nagyon vékony rétegben (általában, rongylabda segítségével).
- A rongylabda tapadását a felületre csöpögtetett olajjal szüntetik meg, ezáltal a felvitt filmréteg sima és fényes lesz.
- A politúrrétegek között legalább egy napszáradási időt hagynak és általában megcsiszolják a megszáradt sellakot, ezáltal még simább lesz (pl.: finom habkőpor és olaj keverékével).
- Addig ismétlik az előző műveleteket, amíg megfelelő vastag réteget érnek el.
- A tökéletesebb bevonat eléréséhez sellakon kívül néha más gyantákat is kevernek a lakoldatba (pl.: benzoe, Manila-kopál).
- Műveletsor befejezéseként eltávolítják a sellakrétegek között rekedt olajat (például fényezővízzel).
A bevonat minőségét eleve a fafelület minősége határozza meg. Tükörfényes felülethez feltétlenül simára munkált felület szükséges. Ezt a munkadarab előkészítésével, több fázisban kell biztosítanunk.
Első lépésként a felálló szálkákat koptassuk le finom szemcséjű csiszolópapírral (2). E műveletet mindig szálirányba végezzük el, különben a fa felületén mély karcok keletkeznének, amelyeket csak újabb szálirányú és fárasztó csiszolással tüntethetünk el. A felület finomításához használhatunk színlőpengét is (3), ha azt élesre és sorjamentesre fenjük. Ha a fafelület lehúzásakor különböző méretű faforgácsok keletkeznének, akkor a pengét azonnal fenőkövön húzzuk le (4), hogy az éle egyenletesen és jól vágjon. Ezzel a szerszámmal is csak szálirányba dolgozzunk. A lemunkált felületet ezt követően keményszőrű kefével portalanítsuk. A fa pórusaiba tapadt port is távolítsuk el. Az anyag most még sápadt, mondhatni fakó tónusú. Ez azonban az alapozó felkenését követően megváltozik, a fa színei mélyebbekké, meleg tónusúvá válnak (5). Pácolásnál ezt is ajánlatos figyelembe venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése