Restaurátorok alkotásai, a restaurálás menetének leírása, lépésről lépésre. Leírások, szakmai fogások. Antik bútorok restaurálása, és sellakpolitúrozása.
Nem tipikus restaurálás, de jó gyakorlat arra, hogy amikor új fenyőfával kell kiegészíteni a bútort, akkor milyen technikákat alkalmaznak asztalosok.
A teljes antikolási leírás itt található: http://www.butorasztalos-restaurator.hu/butor-antikolas.php
Véletlenszerű színes festés.
Akril festékkel festett színes ecsetnyomok.
Pácolás, diófa színre.
Pácolás, amely beszívódik a fa rostjai közé, és egy egyenletes sötét színt ad.
Ritka-szőrű, és közepesen erős szálú, sörte ecsettel húzott fekete csíkok.
Az úgynevezett, száraz ecset technika.
Antikolt fenyőfa lap, mely restaurált bútorok kiegészíthetőek. Illetve, javítás pótolhatóak, a hiányzó elveszett alkatrészek.
Antikolt lap, viaszbalzsammal felület-kezelve, felpolírozás nélkül.
A bútorrestaurátor, kromofággal keni be a furnér felületét, majd spaklival letolja a fellazult sellakréteget.
A mozgó asztallábakat szétszedi, és újra ragasztja, hogy erősen tartson. A nagyon kitágult hézagokat, fafurnér darabokkal pótolja ki, a lötyögés ellen. A felvált furnérokat tisztítás után visszaragasztja.
A kijavított, megragasztott, antik asztalt, a bútorrestaurátorlecsiszolja. Egy sor lakkréteg felhordása után, a bútorfelület színe besötétedik és megkapja végleges színét. Ekkor lehet az elütő színű kijavított részeket retusálni a megfelelő végleges színre.
A lakkozással kapja meg a bútor a teljes felületkezelést. A a lakkrétegek között, köztes csiszolással egyenlíti ki a rétegek egyenetlenségeit, és így kap szép egyenletes lakkréteget az antik kerek asztalka.
Régence-stílus: Franciaországban a barokk után következő és a rokokót megelőző átmeneti stílus a 18. sz. első évtizedeiben. Játékos könnyedség, a dekoratív elemek elburjánzása jellemzi.
